Az államháztartás fogalma, funkciói

Az államháztartás fogalma

Az államháztartás legtágabb megfogalmazásban az állam funkcióinak ellátását szolgáló gazdálkodási rendszert jelenti. Az államháztartás az állam és a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreinek ellátását szolgáló pénzeszközöket (közpénzek) és vagyontárgyakat (közvagyon), az ezekkel való gazdálkodást, továbbá mindezek jogi szabályozását foglalja magában.

Az állami feladatok az államháztartás alrendszerei:

-a központi kormányzat,

-a társadalombiztosítási alapok,

-az elkülönített állami pénzalapok és

-a helyi önkormányzatok  

Az államháztartás funkciói

Az államháztartás magában foglalja azokat a közfeladatokat, amelyeket az állam a közhatalom birtokosaként, helyzetéből, kötelezettségeiből adódóan, a köz érdekében, közfunkcióként lát el.

Az államháztartás három alapvető funkcióval (funkciócsoporttal) rendelkezik:

-tradicionális funkció,

-szociális funkció, valamint

-gazdaságpolitikai funkció.

A tradicionális (hagyományos) funkció keretében gondoskodik az állam az államháztartás forrásaiból mindazon feladatokról, melyeket az állam (különböző államhatalmi, államigazgatási, igazságszolgáltatási, fegyveres és rendvédelmi szervei útján, továbbá helyi és köztestületi típusú önkormányzatok közbejöttével) a társadalom állami típusú megszervezésének kezdeteitől ellát. E funkció tehát egyidős az első állam kialakulásával, az állami lét szükségszerű velejárója. Ide tartoznak mindenekelőtt:

-a jogalkotás feladatai (a társadalmi élet jogi kereteinek biztosítása, parlamenti jogalkotás,     kormányszintű jogalkotás, helyi jogalkotás),

-a jogalkalmazás feladatai (a bíróságok, illetőleg a közigazgatási szervek által végzett jogalkalmazás),

-az állami szuverenitás biztosítása (honvédelem, államhatár védelme, határőrizeti rendszer működtetése stb.), valamint

-a belső rend védelme és a közbiztonság fenntartása (nemzetbiztonsági feladatok ellátása, bűnözés elleni tevékenység, rendészeti tevékenységek stb.).

Az állam szociális (jóléti) funkciója történetileg jóval később, az államilag szervezett társadalmak „érettebb korba” lépésével, az állami gondoskodó szerep megjelenésével párhuzamosan alakult ki. A szociális (vagy jóléti) funkció működése ugyanis nagymértékben egybeforrott a jóléti állam eszmekörével, következésképpen a modern polgári demokráciákban az állam e funkciója különösen erős. A szociális funkció esetében a redisztribúció (újraelosztás) egyszerre célként és eszközként is megjelenik. Itt a redisztribúció - a tényleges lakossági jövedelmeknek az eredeti jövedelem-elosztástól való eltérítésével – a kiugró jövedelemkülönbségek kialakulását, vagy legalábbis a szegényebb társadalmi rétegek leszakadásának, ellehetetlenülésének megakadályozását célozza. A szociális funkció egyes fontosabb részterületei az alábbiak:

-az állami-önkormányzati szociális ellátó rendszer működtetése (szociális otthonok, pénzbeli segélyezési formák, természetbeni juttatások, hajléktalanokról való gondoskodás stb.),

-az állami-önkormányzati egészségügyi ellátó rendszer működtetése (egészségügyi alapellátás, járó-, illetve fekvőbeteg szakellátás, speciális egészségügyi szolgáltatások,stb.),

-az állami nyugdíjrendszer és egészségbiztosítási rendszer fenntartása (közös kockázatvállaláson és a szolidaritás elvén nyugvó kötelező társadalombiztosítás működtetésével),

-az állami-önkormányzati oktatási rendszer működtetése (óvodai ellátás, alapfokú és középfokú közoktatás, felsőoktatás stb.),

-az állami gyermek- és ifjúságvédelem intézményrendszerének fenntartása (nevelési segélyek, gyámhatósági eszközök, ifjúságpolitika stb.), illetőleg

-a munkanélküliség kezelése (segélyezés, passzív és aktív foglalkoztatáspolitika stb.).

A szociális funkció fontos jellemzője, hogy egyes feladatcsoportokban az állami szerepvállalással párhuzamosan jelen van a magánszféra is, szép számmal működnek például magántulajdonban levő oktatási intézmények, egészségügyi intézmények. A magánszféra szociális szerepvállalása jellemzően piaci alapon történik, bár vannak példák karitatív jellegű, nonprofit működtetésre is (pl. egyházi fenntartású szociális intézmények).

Az állami-államháztartási funkciók mondhatni „legfiatalabbika” a gazdasági-gazdaságpolitikai funkció, melynek lényege, hogy mivel az állam a legnagyobb jövedelemtulajdonos, alkalmas és képes a gazdaság egészének befolyásolására. E funkció a gazdasági növekedés támogatásához, de legalábbis a gazdasági visszaesések hatásainak csökkentéséhez, fékezéséhez kötődik, és alárendelt célként tartalmazza a gazdasági növekedés ingadozásainak kisimítását, az erőforrások egy részének növekedést serkentő elosztását stb. Gazdaságpolitikai funkcióját az állam számos eszköz segítségével gyakorolhatja, így például központi kínálat vagy kereslet támasztásával, antiinflációs intézkedésekkel, adók, alapok, célprogramok, támogatások meghatározásával, amelyekkel a gazdasági stabilizációt, a növekedést, a foglalkoztatás-ösztönzést vagy az országon belüli területi gazdasági egyenlőtlenségek csökkentését segíti elő.

A feladatok ellátásában és finanszírozásában az államháztartás alrendszerei között munkamegosztás működik. Ennek megfelelően az egyes alrendszerekben más és más feladatok, intézményrendszerek, finanszírozási források és technikák jelennek meg.

Gazdasági alapelvek:

-előrelátás elve

-egyensúly elve

-stabilitás elve

-egységesség elve

-globális fedezet elve

-ösztönzés elve

Az államháztartás alrendszerei

A magyar államháztartás rendszere négy alrendszerre:

-a központi kormányzatra,

-a társadalombiztosításra,

-az elkülönített állami pénzalapokra,

-a helyi (megyei, illetve települési, továbbá helyi kisebbségi) önkormányzatokra tagozódik.

A központi kormányzat költségvetése

A központi kormányzati költségvetést mind az államháztartás egészének, mind az államháztartás központi szintjének legfontosabb, a másik három alrendszert is alapvetően meghatározó alrendszereként, mintegy főköltségvetésként definiálhatjuk. Meghatározó kapcsolata van a többi alrendszerrel, hiszen azok állami finanszírozását végzi, úgynevezett transzfer kiadásokat bonyolít le az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítási alapok, az önkormányzatok irányába. Itt jelennek meg az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások, valamint az Európai Unióba történő befizetések is.

A központi költségvetés a kormányzati hatáskörben ellátott állami feladatok finanszírozására szolgáló előirányzatok naptári évre szóló bevételi és kiadási terve.

Az államháztartás bármely alrendszerében megjelenő bevételeket közbevételeknek nevezzük. Ezek jelentős része az állam közhatalmi funkcióira alapozva keletkezik, és elsősorban adó, illeték, vám, járulék, bírság, díj formájában jelenik meg. Ezek költségvetésen belüli aránya 85-90 % körüli.

Az állam magánjogi bevételekkel is rendelkezhet (lehet tulajdonos, kölcsönvevő, megajándékozott, örökös).

A közbevételek (források) fő csoportjai:

·         adók és adójellegű bevételek:

-jövedelemadók (személyi jövedelemadó, társasági adó),

-termékek és szolgáltatások után fizetendő adók (általános forgalmi adó, fogyasztási adó),

-vagyonhoz és foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók,

-vámok,

-illetékek.

·         nem adójellegű bevételek (bírságok, díjak),

·         felhalmozási és tőkejellegű (privatizációból, koncesszióból, vagyonértékesítésből származó) bevételek,

·         adományok, segélyek, átvett (nemzetközi kapcsolatokból, államháztartáson belülről és kívülről származó) pénzeszközök,

·         központi költségvetési szerveknél, fejezeti kezelésű előirányzatoknál keletkező bevételek (működésből, vállalkozási tevékenységből, értékesítésből, előírt befizetésekből),

·         az államháztartás alrendszereinek befizetései,

·         az Európai Unióból származó visszatérítés, beruházási támogatás.

Adó és adójellegű fizetési kötelezettséget csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet írhat elő. A díjfizetést, illetve a bírságok fizetését (ez esetben törvény felhatalmazása alapján) alacsonyabb szintű jogszabály is szabályozhatja.

A fizetési kötelezettséget megállapító törvényt hatályba lépése előtt 45 nappal ki kell hirdetni, hogy az érintettek felkészülhessenek a végrehajtására.

A közkiadások fő csoportjai:

·         az állam működési, jóléti, gazdasági funkcióinak megvalósítását szolgáló kiadások:

-egyedi és normatív támogatások államháztartáson kívüli szervezeteknek,

-fogyasztói árkiegészítés,

-lakásépítés,

-családi támogatások, szociális juttatások,

-központi költségvetési szervek kiadásai,

-szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok,

-központi beruházások,

-más államháztartási alrendszerek támogatása,

-tartalékok.

·         adósságszolgálati kamatkiadások,

·         befizetés az Európai Unióba.

A központi költségvetés mérlege a közbevételek és közkiadások – meghatározott módon csoportosított – kétoldalú kimutatása. Ennek a mérlegnek az egyenlege lehet:

-egyensúlyban (ha a bevételek és kiadások összege megegyezik),

-szufficites (ha a bevételek meghaladják a kiadások összegét),

-deficites (ha a kiadások haladják meg a bevételek összegét).

A költségvetési törvényjavaslatot a kormány terjeszti az Országgyűlés elé. Az Országgyűlés a törvényjavaslatot megtárgyalja, és az állami költségvetésről törvényt alkot. A költségvetési törvény végrehajtásáért - az előírt bevételek beszedéséért és a kiadások teljesítéséért - a kormány felelős.

A társadalombiztosítási alrendszer

A társadalombiztosítás (Egészségbiztosítási Alap és Nyugdíjbiztosítási Alap) a társadalom közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő – kockázatvállaláson alapuló, kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerének rendeltetése a társadalombiztosítás (nyugdíjbiztosítás, illetőleg egészségbiztosítás) törvényben meghatározott, kötelező feladatainak finanszírozására és ellátására terjed ki.

A társadalombiztosítással összefüggésben az állami szerepvállalásnak két kiemelendő aspektusa van:

·         egyrészt állami feladat a társadalombiztosítási rendszer működtetése és fejlesztése,

·         másrészt az állam a társadalombiztosítási ellátások pénzügyi fedezete tekintetében mögöttes felelősséggel tartozik, azaz amennyiben a társadalombiztosítási alrendszer bevételei elmaradnak a kiadások mögött, az állam – a központi kormányzati költségvetés útján – a bevétellel nem fedezett ellátások pénzügyi fedezetét biztosítja.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetését az Országgyűlés a költségvetési törvényben állapítja meg.

A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, a hozzátartozói nyugellátások, a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjak kiadásainak fedezetére irányul.

A Nyugdíjbiztosítási Alapból teljesítendő kiadások pénzügyi fedezetét elsősorban a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási járulék és a munkavállaló által fizetett nyugdíjjárulék biztosítja.

Az Egészségbiztosítási Alapból kell finanszírozni az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj stb.), valamint az egészségbiztosítás természetben nyújtott ellátásait (gyógyító-megelőző ellátások, gyógyfürdő-szolgáltatás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatás stb.).

Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott kiadások fedezetére elsősorban a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék, a munkavállaló által fizetett egészségbiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás és a táppénz hozzájárulás szolgál.

Az elkülönített állami pénzalapok alrendszere

Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait finanszírozó olyan alap, amely államháztartáson kívüli forrásokat is felhasznál, és működésének jellege elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. A külső források (célzott adójellegű befizetések, hozzájárulások) mértéke az állami támogatást meghaladja. Jelenleg működő elkülönített pénzalapok:

·         Munkaerőpiaci Alap,

·         Központi Nukleáris Alap,

·         Kutatási és Technológiai Innovációs Alap,

·         Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap.

Az elkülönített állami pénzalapok éves költségvetését az Országgyűlés a költségvetési törvényben állapítja meg.