Pénzügyi döntések tartalma, típusai:

Jellemzője: Változást idéz elő a vállalat eszközeiben, forrásaiban vagy mindkettőben, a pénzügyi döntések következményeit a mérleg tükrözi

Alaptípusok:

            1.vállalat eszközeiben vagy forrásaiban idéz elő változást, vagy

            2.a vállalat hosszú élettartamú vagy rövid élettartamú eszközeire és forrásaira vannak-e hatással.

Befektetési és finanszírozási döntések:

            Befektetési döntések: a vállalatok eszközeinek nagyságára és összetételére vannak hatással, a mérleg             eszköz oldalát érintik.

            Finanszírozási döntések: a vállalatok mérlegének forrás oldalát befolyásolják..

            A.)Pénzügyi szerkezet

            B.)tőkeszerkezet változás

            -Pénzügyi szerkezet – tágabb kategória, a mérleg forrás oldala. Megállapítja, hogy egy       vállalat             milyen mértékben finanszírozza eszközeit saját tőkével, hosszú lejáratú      kötelezettségekkel és rövid             lejáratú kötelezettségekkel.

            -Tőkeszerkezet – szűkebb kategória, a vállalat tartós finanszírozási forrásainak összetételét, a saját             tőke és a hosszú lejáratú kötelezettségek nagyságát mutatja meg

Hosszú távú pénzügyi döntések – hosszú élettartamú eszközöket és tartós forrásokat eredményeznek, hosszú távra határozzák meg a vállalat működési feltételeit.

Rövid távú pénzügyi döntések – a vállalatok forgóeszközeinek és rövid lejáratú forrásainak nagyságát és összetételét befolyásolják

Kétféle dimenzió – eszköz vagy forrás, hosszú vagy rövid táv – 3 nagy területe

-hosszú távú befektetési döntések

-hosszú távú finanszírozási döntések

-rövid távú pénzügyi döntések

Hosszú távú befektetési döntések:

Milyen típusú hosszú élettartamú eszközökbe, mikor és mennyit fektessen be a vállalat?

            -Beruházás: a befektetésnél szűkebb kategória, tárgyi eszközök beszerzését, létesítését jelenti

            -Tőkeköltségvetés: a hosszú élettartamú eszközökkel kapcsolatos tőkekiadások tervezése

            -Célja: azoknak az eszközöknek a felkutatása, kiválasztása, amelyek hozzájárulnak a vállalat                      értékének növeléséhez

            Csak akkor érdemes egy beruházást megvalósítani, ha az eszköz által termelt pénzjövedelem             meghaladja a megszerzésére fordított kiadást.

Hosszú távú finanszírozási döntések:

Hogyan finanszírozza a vállalat a beruházási döntéseit?

            -Tőkeszerkezet: hosszú lejáratú adósság + saját tőke

Mekkora legyen az adósság, mekkora a saját tőke?

Milyen hitelezőtől, milyen típusú hitel?

Melyik a megfelelőbb, melyik növel jobban a vállalat értékét?

Meghatározza mi történik a vállalat eszközei által termelt jövedelemmel, mekkora rész jut a hitelezőknek, mekkora a tulajdonosoknak

Rövid távú pénzügyi döntések:

Forgótőkével kapcsolatos kérdések – rövid lejáratú források

Mennyit fektessen be a vállalat forgóeszközökbe, mennyi készlet, mennyi pénzeszköz?

Értékesítsen-e hitelben? Milyen feltételekkel, kik számára?

Valamely vállalkozáshoz, beruházáshoz stb. szükséges pénzösszeg rendelkezésre bocsátása hitelnyújtás, értékpapír-kibocsátás vagy egyéb pénzügyi műveletek útján.

A finanszírozás alapelvei:      - rentabilitás elve: a jövedelmezőség vagy nyereségesség

                                               - biztonság elve: saját tőke megtérülését jelenti

- normativitás elve: a vállalat belső gazdálkodását tükröző mutatókban jut kifejezésre

                                               - rugalmasság elve: a piaci ingadozáshoz és konnyuktúra változáshoz                                                való alkalmazkodó képesség, rövid idő alatt

                                               - likviditás elve: az azonnali fizetőképesség, amely a vállalat                                                             adósságviselő képességéről is információt ad

Rentabilitás Elve: A Rentabilitás Elvén azt értjük, hogy egy beruházási döntésnél mekkora a rendelkezésre álló, vagy pótlólagosan megszerezhető tőke költsége. Természetesen, minél alacsonyabb, annál előnyösebb. Egy másik felfogás szerint, a Rentabilitás Elve nem az össztőkére és költségeire helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább hogy a részben idegen tőkével történő finanszírozás esetén hogyan alakul a saját tőke hozama.

Biztonság Elve: A Biztonság Elve azt a felfogást favorizálja, hogy az összhang biztosított legyen a beruházás hasznos ideje és a kölcsöntőke visszafizetési ideje között, tovább a a jövedelmezőség és az idegen tőkével járó adósságszolgálati kötelezettség közötti hangsúly meglegyen. A vállalkozás mindennapját nem zavarhatja meg az adósság visszafizetése, mert különben a hosszú lejáratú kötetezettségeket, sokkal kedvezőtlenebb rövidlejáratú kötelezettségekkel (pl.:bankhitelek) kellene fedezni. Ha nem tudjuk fedezni a kötelezettségeinket, akkor a likviditás alkalmával a vállalkozás könnyen csődbe mehet.

Rugalmasság Elve: A tőkeszükségletet akár befolyásolhatják konjuktúrális vagy szezonális ingadozások. Ezért ügyelni kell arra, hogy megfelelően határozzuk meg a tőkeszükségletünket, mert felesleges kamatot senki sem akar fizetni. Éppen ezért a Biztonság és Rugalmasság Elve sokszor ellentétben áll egymással és a vállalat financiális politikája adhat választ a megfelelő megoldásra.

Normativitás Elve: Egy vállalkozás nem mindig bízhat abban, hogy a neki szükséges (idegen) tőkeállományt rendelkezésére bocsátják a kölcsönadók. A tőkenyújtó rendszerint igyekszik a vállalkozó hitelképességét megítélni, amit a tőke szerkezetét meghatározó normákból és szabályokból szűr le. Ezeket a normákat a mérlegből merítik, mint például: a befektetett eszközök és forgóeszközök aránya, a saját és idegen tőke aránya, vagy a hosszú vs rövidlejáratú tőke aránya. Egy vállalkozás hitelmegítélésénél általában nem jó pont (sőt!), ha a vállalkozás saját tőkéje a lekötött tőkében 50% alatt van.

Likviditás Elve: Kétféleképpen értelmezhető a Likviditás Elve: a) a tőkebefektetésre vonatkozó döntés projekt vagy b) vállalati szemléletű.

1. Ha a tőkebefektetési döntés projekt szemléletű, akkor a tőkebefektetőnek az adósszolgálati kötelezettségét a projekt nettó hozadékából fedezni tudja.
2. Ha a tőkebefektetési döntés vállalati szemléletű, akkor a cég likvid eszközeit és kötelezettségeit figyelembe véve dönthető el, hogy a visszafizetés feltételei biztosítottak-e.

Finanszírozási stratégiák:

      -Szolíd,

      -Konzervatív, és

      - Agresszív.

Szolid Stratégia: E stratégia lényege, hogy minden tartósan lekötött eszközt, tartós forrásból (saját tőke, hosszú lej. És hátrasorolt köt.-kel) kell finanszírozni.. Ennél a stratégiánál könnyen látszik, hogy a vállalkozás (elvileg) folyamatosan megfelel az illeszkedés elvének, de a gyakorlatban ez a megfelelés csak időről-időre teljesíthető, külső finanszírozásból. Azt is könnyű látni e stratégiánál, hogy a nettó forgótőke éppen a tartós forgóeszköz lekötést finanszírozza.

Konzervatív Stratégia: Ezt a stratégiát az óvatosság jellemzi. Itt a „stratéga” még az átmeneti eszközlekötés egy részéhez is tartós forrásokat rendel hozzá. Előnye, hogy biztonságos, hátránya viszont az, hogy költségesebb a többi stratégiánál, mivel a rövid lej.köt.-ek többnyire olcsóbbak a tartós forrásoknál.

Agresszív Stratégia: Ellentéte a konzervatívnak. Lényege, hogy a rövidlejáratú kölcsönforrásokkal finanszírozott sáv nemcsak az átmeneti eszközök egészét finanszírozza, de a tartós eszközlekötés egy részét is. Előnye, hogy olcsóbb, mint a többi stratégia. Hátránya viszont, hogy az átmeneti kölcsönforrások hirtelen megvonás a mindennapi termelést veszélyezteti. A veszély abban rejlik, hogy ez a stratégia mindaddig jól működik, amíg a rövidlejáratú forrásokat újabbakkal sikerül pótolni, vagy a régieket prolongálja a finanszírozó. Ha ez nem sikerülne, akkor könnyen csődbe juthat a vállalkozás. Ebből a tényből következik, hogy ezt a stratégiát csakis olyan cégeknek érdemes alkalmazniuk, akik piaci és financiális helyzete stabil, és állandóan hozzájuthatnak rövidlejáratú forrásokhoz

Illeszkedési Elvnek az a lényege, hogy a tartósan lekötött eszközöket tartós forrásból, az      átmenetileg lekötött eszközöket pedig átmeneti forrásból célszerű finanszírozni.

Tartós eszközlekötés: A befektetett eszközök ide tartoznak, de a forgóeszközök egy része is is tartósan le van kötve, hiszen egy közértnek mindig szüksége lesz kenyérre, ami elvileg forgóeszköz, de a kenyeres polc sosem üres, tehát tartósan le van kötve ez a forgóeszköz. Ugyanez igaz a pénzállományra. A tartós és átmeneti forgóeszköz lekötés szétválasztás csakis a vállalkozáson múlik. Nincs rá központi szabály. Az elhatároláshoz a cég ,például, számba vehet egy jellemző időpontot, időszakot vagy annak átlagát, vagy ezek kombinációját.